Cinnamon buns

A malac nagyon agresszívan bújós lett manapság, ahová megyek, jön utánam, a fürdőszobából se jöhetek ki vehemensebben, különben rányitom az ajtót, ahol vár rám. Ha pedig az asztalnál ülök, nagyon cukin figyelmeztetően csiripel kettőt, majd bevetődik az ölembe, nem számít, mi van ott éppen, kávé, laptop, könyv.

Ja és Medvegy rászoktatta, hogy a délutáni szundikája alatt a macska betakarva a térdénél aludhat, szóval már elég ha elkezd helyezkedni és a macska már cöcög is és kéri be magát a takaró alá.

Akartam sütni fahéjas csigát, és az első eresztést olyan csúfosan elrontottam (elfogyott, már nem azért, csak nem olyan lett, amilyenről álmodtam), hogy vérszemet kaptam és muszáj volt újráznom. Majdnem sikerült ezt is végleg eltolni, amikor véletlenül teljesen lehűtöttem a tésztát és azt hittem ezzel megöltem az élesztőt, de végül nem, és ezzel már elégedett vagyok.
Ugyanitt a főszereplőnk rájött, hogy akárhogy töri magát, kizárólag teljeskiőrlésű lisztből nem lehet szép (vagy igazán finom...) sütiket csinálni.

Nemrég értünk haza a szarvasos parkból, ahol Angol barátainkkal sétáltunk meg hóembert építettünk a szakadó hóban (Medvegy és M. illegálisan pálinkáztak is egy bokor takarásában), és annyira feltöltődtem a hóban hülyéskedéstől, hogy most határozottan jó.