Legyőzöm a világot

Elég nagy stresszforrás volt a kocsi esedékes műszakiztatása, amit még magyarul is csak úgy mertem annó bevállalni, hogy apukám fogta a kezem, vagyis elintézte helyettem, amíg én a szerelőgarázs cicáit molesztáltam. Angol Barátaink ajánlottak szerelőt, rettegő arcomat látva M., vagyis Angol Anyánk egy ponton azt is felajánlotta, hogy elkísér, ami amennyire csábító volt, annyira tudtam hogy utána nem tudnám a tükörbe nézve felnőttnek nevezni magam - de a férjem támogatását még elfogadhatónak ítéltem, szóval ma reggelre foglaltam időpontot és elmentünk.
Aztán a nagy rettenetes esemény annyi volt, hogy bevezettem a szervízbe, ahová simán és csont nélkül beparkoltam, otthagytuk a kocsit és három órával később hívtak, hogy mehetünk érte és hazavezettem. A legnagyobb trauma az volt, hogy hazafelé lányos zavaromban rossz leágazásnál fordultam ki egy körforgalomból és tettem egy kört egy Sainsburys parkolójában, meg kétszer lefulladtam hazafelé menet (már majdnem megsértődtem, eddig egyszer sem fulladtam le ezzel a kocsival, most meg öt perc alatt kétszer, de Medvegy szerint lehetett ennek valami köze ahhoz, hogy alig volt fagypont felett a hőmérséklet). Ezt a hatalmas traumát beoszthatjuk egy évre, amikor mehetünk majd megint.

Aztán vettünk egy magazint, mert manapság vágyom az írott sajtóra és ezekben a nyomott időkben valamennyire feldob a lehetőség, hogy minden hónapban kipróbálhatok egy új cuki újságot, és lebontottam a sálat, amin heteken át dolgoztam mert valamiért már mégsem tetszik.