Legyőzöm a világot

Most az egyszer mentem bele egy vegán facebook csoportos szájkaratéba, de azóta bánom.
Dramatic reenactment:
Random ember: Itt egy statisztika, hogy Hongkongban milyen sokáig élnek az emberek, és ott sok húst esznek.
Én: correlation =/= causation xkcd képregény.
R.e: haha, hallottál a Kína tanulmányról?
Én: igen hallottam és nem tartom relevánsnak.
R.e: akkor hozz tudományos kutatást arról, hogy a lektinek egészségesek.
Én: mivan
R.e: Linkelek néhány kutatást a saját blogomról, hogy a növényekben sok a lektin, a lektin meg öl és áteresztő bél szindrómát okoz. Az autoimmun betegek nem ehetnek sok lektint. Ja és három éve ettem egy padlizsánt és rosszul lettem.

Ezen a ponton kikapcsoltam az értesítéseket a posztra, de azóta is fel vagyok baszva. Szóval levontam a következtetéseket és ilyet többet nem csinálok.

Ez itt meg megdöglött.

Múlt héten bejelentkeztünk háziorvoshoz végre - eddig húztam, mert mindig vártam hogy kicsit jobb legyen a helyzet, erre a helyzet nem egyre rosszabb lett, mi meg még mindig nem voltunk bejelentve sehová..?
Kitöltöttünk ezer papírt az egészségügyi állapotunkról, és én bejelöltem hogy akarok vért adni és a szerveimet is vigyék nyugodtan, erre kaptam egy NHS ORGAN DONOR CARDot a tárcámba meg egy tájékoztatót, hogy köszönik szépen, de azért beszéljem át a családommal a biztonság kedvéért. Én meg megtettem, mert engedelmes jókislány vagyok, és hú de nagyon fura volt szóba hozni.

Nem azért mert bárkit meglepett volna a dolog, mindenki támogat a döntésben elvégre abban a szellemben nőttem fel, hogy egymásban nem a porhüvelyünket szeretjük, hanem a megfoghatatlan belsőt, szóval a halál után előbbihez nem kötődünk - ráadásul apukámmal rendszeresen poénkodunk halállal, hullákkal meg emberi hamvakkal, amiért nyilván a pokolra fogunk jutni, szóval rám fért már néhány pozitív karmapont.

Közben elkezdtem egy ilyen otthontornás-edzős kihívást, és tegnap meg tegnapelőtt szkippelnem kellett a napi edzést mert a méhem teljesen kiszívta a mojómat és ahhoz is túl kedvetlen-gyenge-rosszul voltam, hogy felkeljek Medvegy mellől a kanapéról. Egy hét alatt a mérlegen semmi változás nincs még, és mégis ég és föld a különbség, annyira nagyon jó érzés fél év után újra használni az izmocskáimat (vagyis ami maradt belőlük ennyi csoffadás után).