Legyőzöm a világot

Határozottan öregszem, mert egyre nagyobb örömet lelek a kis növénykéim ápolásában, az egész tegnapi napomat feldobta, hogy átültettem néhányat nagyobb cserépbe. Ja és korábban vettünk egy kumquatfát, ami úgy egy hét örömködés után olyan drámaian kezdte hullatni a leveleit, hogy Medvegy időnként kárörvendve megjegyezte, hogy na csak nem sikerült kivetkőznöm régi növénygyilkos önmagamból és akár ki is dobhatnánk végre. De nem engedtem el, még akkor sem, amikor már elszáradt a fa fele és csak úgy tíz darab levele maradt - és egyszer csak észrevettem egy vagonnyi új kis hajtást, amik azóta élnek és virulnak, sőt, napról napra látványosan több van.
Fotóznom kéne nekem is rendszeresen, mint ahogy Róka teszi, mert így csak tűnődve tudom nézni, hogy hmmm mintha ez a levél nem lett volna itt a múltkor.

A világ legjobb dolga az online könyvtár, ahol újságokat is ki tudok kölcsönözni. Ugyan közel sem annyira hangulatos, mint egy fizikai példányt lapozgatni, de bőven kárpótol a újságonként alsóhangon 5 font, amit megspórolok vele.

Amennyire nem akarom az Amazont használni, annyira meg van kötve a kezem, amikor pl a helyi ázsiai boltban sem lehet olyan bambusz szusitekerentyűt kapni, és ezzel szembesülvén elpanaszoltam Medvegynek és ötleteltem, hogyan lehetne megoldani nélküle, azalatt elővette a telefonját, kattintott kettőt és holnap már házhoz is jön a szusitekerentyű. Mindez amúgy akkor, amikor sétáltunk haza a kérdéses boltból, mármint nyilván nem egész út alatt, hanem a zebránál ácsorgás közben.

Medvegy telefonja meg irreálisan hosszú képeket készít.