Legyőzöm a világot

Pénteken fedeztem fel Amazon Prime-on az új Jeremy Clarkson vezette sorozatot, amiben ő, mint egyszeri városi ember elkezd farmerkedni, és atyaég de wholesome, imádtam nézni azt a sok balfaszkodást - nincs túltolva a szerencsétlenkedés, folyamatosan tanul a többiektől és epizódról epizódra kevésbé béna. Már kétszer végignéztem, mert hát be kellett rakni Medvegynek is, most is csak az tart vissza egy újabb ismétléstől, hogy nem akarom teljesen elcsépelni a megjelenése első hetében.

Ugyanitt tegnap befejeztem a hatodik Harry Pottert, és a végső eseményeken sikerült annyit bőgni, hogy még ma reggel is be volt dagadva a szemem. Medvegy kiröhögött, hogy egy hete csak a Harry Potter sorozat fikázását meg a szereplők hibáinak elemzését hallgatja tőlem, erre tessék, de szerintem az esetleges logikátlanságoknak semmilyen hatása nincs arra, hogy érzelmileg mennyire kötődöm valamihez.
Mindenesetre most tartok pár nap szünetet, mielőtt elkezdem az utolsó könyvet, hogy legyen időm regenerálódni és kimászni a nyomordobozból.

Közben véget ért a brit nyár, a héten végig sütött a nap és "kánikula" volt, de mire megbeszéltük, hogy lemegyünk a tengerpartra, visszaállt a megszokott esős 15 fok. És én komolyan nem bánom.
Mármint az időt, a tengerpartot kicsit igen, az jó lett volna.