Berlinben járva a metróban mindig terjengett egy bizonyos illat, amit mi csak Berlini Metró Illatnak hívtunk. Valahányszor megéreztem valahol Berlinen kívül, felüvöltöttem, hogy BERLINI METRÓ ILLAT (ez általában a Rákosrendező mellett sétálva volt egy bizonyos ponton), és manapság is éreztem néha a sétáim alatt, amitől főleg az utóbbi időben duplán elfacsarodott a szívem.
Aztán nemrég Medvegy oldotta meg a rejtélyt, amikor éppen egy lámpaoszlop mellett ismertem fel, hogy a híres illat, amitől mindannyiszor felvidulok kicsit és ez a szívemnek kedves hely jut eszembe, de facto kátrányszag.
Tegnap Medvegy bement az irodába dolgozni (fél év alatt a harmadik ilyen alkalom) és a macskának szeparációs szorongása lett, nyávogva keresgélt a lakásban, még a szokásosnál jobban is rám tapadt és követett, akárhová mentem, még vécére is jött utánam.
Szerencsére ma már visszaállt a rend, de mi mostantól csak itthonról dolgozhatunk, ezt mindenkinek meg kell értenie, mert hát... /mutat a macskára/.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése