Legyőzöm a világot

A héten elmentem biciklizni, és miután odafagytam a biciklire, feladtam az elveimet és hazaérve rendeltem egy rendes, bélelt télikabátot - másfél telet egy hosszú szövetkabátban húztam le, ami alá tudtam rétegezni és többnyire úgy néztem ki, mint egy hobó, de engem ez nem zavart, sőt, az egyik megcélzott kinézetem szokott lenni. De nagyon hiányzott a biciklizés...

Apropó bicikli, kihozatom Konrádot, szerelmetes budapesten hagyott biciklimet, mert tele lett a tököm a kiszámíthatatlan francia ribanccal, akit eddig próbáltam megszeretni, de nem hagyta. A hónap végére már száguldhatok a csodás meleg kabátomban a csodás, megbízható német járgányomon, ah, de várom.

Két perccel a fotó elkészülte után elaludtam.

Szomszédok update: volt még egy hangos estük múlt héten, amikor kopogtam az ajtajukon és szartak a fejemre, és akkor írtam egy szívhezszóló levelet a lakást kiadó irodának. Aztán amikor Medvegy legközelebb lement egy csomagunkat átvenni, szóltak neki, hogy megkapták a felesége levelét, és nagyon komolyan veszik, a napokban jön a poperty manager és elbeszélgetnek a szomszédainkkal.
Aztán miközben írtam ezt a bejegyzést, este tízkor megint elkezdett üvölteni a zene - mire lementem a recepciósért, elhallgatott, és ahogy visszaértem a lakásba, újrakezdődött még hangosabban.
Na itt gurult el a gyógyszerem és írtam újra.
Mostmár komolyan a faszom kivan.
A mentális egészségemnek nemigazán tesz jót ez az egész, kezdek újra szorongni és már a normális, társasházas szomszédhangokra is kiszakadok az aktuális tevékenységemből és hallgatózom, nem beszélve erről az egész hisztiről. Tehetetlen vagyok és dühös, úgy érzem, megerőszakolják a személyes teremet a nemkívánt zajjal és az se sokat segít, hogy ilyen nyíltan és ilyen magasról szarnak a fejemre.

Ki kéne költözni a semmi közepére egy tanyára, de ott meg gyanítom a fauna meg az időjárás hangoskodása zavarna.