Legyőzöm a világot

Tegnap átjöttek a kis munkahelyi barátok vendégségbe, és olyan szinten lemerültem, hogy utána órákig csak ültem és meredtem ki az ablakon.
A székely káposzta osztatlan sikert aratott (egyikük háromszor vett és a végén kért elviteles dobozba, hogy vihessen a párjának is, örült a kis szívem rendesen), a mákos nudlit viszont valahogy nagyon elrontottam, nem állt össze és ilyen mákos takony állaga lett, de nem láttak normálisat soha, szóval na bumm. Mondjuk hazaérve Medvegy megszakértette, hogy szerinte jó ez, szóval nem hoztam szégyent A Hazára.

Nemrég el kellett mennünk tankolni, immáron másodjára, hogy itt élünk - vagyis másfél éve. Talán ebből látszik, hogy mennyire megérte nekünk kocsit venni, meg hogy mennyivel jobban preferálunk minden más közlekedési módot.

Amikor említettem Medvegynek a ceruzás fiaskót, átvette tőlem az irányítást és tette, amihez ért: feltúrt ezer internetes review-t a Legjobb Ceruzáért, hogy aztán rendeljen egy komplett hatos szettet hegyezővel és radírral kb annyiért, amennyiért én vettem a két fancy ceruzámat.
Ezek persze úgy siklanak a papíron, hogy öröm velük rajzolni.
Fuck my life.