Munkailag szörnyen szörnyű és nagyon eseménydús hét áll mögöttem: a lokális menedzsernek elgurult a gyógyszere, kezdetnek roppant drámaian üvöltözött velem (ami miatt napokig idegroncs voltam), két kolléga meg aránytalanul szigorú büntetést kapott valami olyan faszság miatt, amit amúgy mindenki csinál, és ennek következtében az egyikük fel is mondott.
Szóval most elég feszült vagyok, hogyan lesz tovább a jövőben - a Starbucksos melóm akármilyen szar is volt eddig, el tudtam mondani, hogy de összességében egy fun and easy job, ami félek, mostantól nem lesz elmondható.
Csak azért nem ugrottam még ki az ablakon, mert vagyok abban a privilegizált helyzetben, hogy ha még egy apró atrocitás ér, azonnal be tudom adni a felmondásom (amit előre megírtam, csak üresen hagytam a dátumot).
HCPC-től továbbra sincs semmi, amit most jó jelnek veszek: amikor kötekedtek, az viszonylag gyorsan megvolt, szóval ezen logika mentén szerintem már elfogadták, csak hát nyilván nem sürgős a jó hír. Legalábbis remélem, ebbe kapaszkodom most.
Öt perccel később: azért beadtam az önéletrajzom az összes környékbeli kávézóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése