Sleep is a scam invented by mattress factories

Ha dolgozom, négy-öt óra alvással szoktam működni, és általában megvagyok.

A héten valamiért úgy gondoltam, megérdemlek egy kis öngondoskodást, vettem egy forró fürdőt és ágyba bújtam emberi időben, hogy meglegyen a nyolc óra - és úgy ébredtem, mint akin átment egy traktor, órákig alig tértem magamhoz, és délután amikor lehevertem kicsit a kanapéra, egyszer csak kiesett a kezemből a telefon és elaludtam egy órára.

Hol itt a logika.

Nemrég munka közben leültem depressziózni a sarokba (konkrétan van egy pont a pult alatt, ahol nem lát a CCTV, oda szoktam bebújni néha*), és észrevettem, hogy a kedvenc Martensem talpában keletkezett egy repedés. Elvittem cipészhez, és hát a szívemhez kaptam, amikor a jóember szétfeszítette az amúgy pici repedést és könyékig benyúlt, hogy ja, hát ez nem túl szép, de megfixálható egy obszcénül alacsony összegért. Kifizettem, ma érte mentem, olyan, mintha mi sem történt volna.

Azt hiszem, tényleg öregszem, hogy örömöt lelek abban, hogy vigyázok a kis dolgaimra.

*jézus máriám ez így leírva nagyon 1984

Meg akarom nézni a Nyugaton a helyzet változtalant, de félek, hogy nagyon földhöz vágna. Jó rég nem néztem háborús filmeket, az utolsó az 1914 volt, elszoktam tőle. 

Ugyanitt két hónappal azután, hogy mindenkinek ajánlottam a Jimmy sorozatot, aki hajlandó volt meghallgatni, ma megnéztem az utolsó epizódot belőle, Nagy Ervin ellenére is nagyon tetszett, aki szerintem tipikusan az a fajta színész, aki akármit is játszik, nagyon nehezen tudok elvonatkoztatni tőle, hogy ő a Nagy Ervin. Tom Hanks szindróma lehetne a jelenség neve.

A legutóbbi ciklusom úgy seggberúgott a múltkor, hogy megvettem a Taking charge of your fertility-t, hogy jobban megértsem a kis szervezetemet, nem akarok többet napokig remegve járni vécére két nap késés miatt, mert nem tudom, mi történik velem.

gelemb a vasútállomáson