Ha sokáig nem megyek oda, hajlamos vagyok egy Csodák Palotáját képzelni a valóság helyett, ahol fillérekért kapok olyan kincseket, amikre mindig is vágytam és amik nélkül nem élhetek teljes életet. Aztán amikor elmegyünk, keserveset koppanok, és általában nem is veszek semmit. Aztán a tapasztalatot megszépíti az idő, és kezdődik az egész elölről.
Apropó, a pletykák! Próbafülkébe nem megyek, mert nem veszek ruhát, de a mosdót gond nélkül meglátogatom egyedül. Valami nincs ott rendben, az nyilvánvaló, de ne már, hogy fiatal lányokat beleznek ki és borotválják le a hajukat (???), ami tuti kiderül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése