-

Sokat nyavalygott, hogy miért a legsötétebb sarokban van az ágyunk, amikor ő az ágyon szeret tanulni, olvasni, egyáltalán, létezni, a végén már szövetkezett a hátam mögött, úgyhogy jobbnak láttam, ha belemegyek és tudok róla, mintha egy nap arra érek haza, hogy az ágyam átmászott a szoba túlsó felébe.

Utóbbival talán jobban jártam volna, nem leszek tiszta por meg nem szembesülök vele, hogy lustaságomnak hála már kialakulóban volt egy új mikroorganizmus az ágyam alatt (wellness magazinból, papírzsepikből meg hullámcsatokból), de csak túlvagyunk rajta. Reggel korábban keltünk, nekiálltunk, és most végeztünk nemrég. Bár ebben benne van némi nosztalgiaidő, amíg könnyes szemmel* ültem, kezemben egy füzettel és elmerengtem rövidke életem nagy dolgain.

* haha nem is, mert én sose sírok. és ez nem számít.