Tegnap este lányos estét tartottunk Jóanyámmal és nővéremmel a Szimplakertben.
Folyt a bor, dínomdánom hejehuja, meg beszélgetés egyre oldottabban és egyszerű szavakban komoly dolgokról, tök jól éreztem magam. Aztán itthon valahogy rám szakadt a hallottak súlya, és már semmire sem vágytam, csak hogy mellé bújhassak, szorosan átöleljen és ne kelljen gondolnom semmire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése