Egyik legkorábbi emlékem, hogy anyukám a reggeli kakaót a Notre Dame-i toronyőrös bögrémben hozza, és én egész gyereklelkem szomorúságával konstatálom, hogy valami nagy dolog lehet készülőben, hogy az eddig megszokottól eltérően már nem cumiban jön a kakaó.
Egy jóval későbbi, olyan kilenc-tízéves koromból, amikor a barátnőmmel néztük a Susi és Tekergő második részét, és egy jelentben a kutyasrác homályosan látja a kutyacsajt. És én magamban arra gondoltam, hogy szegénynek biztos agytumora van.
A magam neurotikus módján szerettem gyereknek lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése