Utálom a zuhanyzónkat. Utálom magamat. De inkább magamat.
Eddig csak a fejem magasságában láttam magam, max. a köldökömet, ha lábujjhegyre álltam. Erre most kapok egy tükröt LÁBUJJTÓL FEJBÚBIG. És még csak meg sem tudok szabadulni tőle, mert bele van építve a tutiszupi zuhanyzóba.
Úgyhogy az utóbbi időben esténként, zuhany után, amikor ott állok totál pucéran és vizesen, belenézek abba az átkozott tükörbe, olyan mennyiségű önutálat áraszt el, hogy arra szavak nincsenek.
Azt hittem, elég idős vagyok már ahhoz, hogy elfogadjam és szeressem magam, de jelentem, nem, a helyzet tragikus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése