Kínomban, mert rettenetes az idő és semmi nincs nyitva, megnéztem a Nyomorultakat, igaz, több részletben és olykor beletekerve, de ez nem számít.
Sem a sztori, sem a zene nem volt új, elvégre olvastam a könyvet (az sem volt egy könnyű szülés, tegyük hozzá), és a musicalkorszakomból ez a mérföldkő nem maradhatott ki.
Csak röviden és tömören: a képi világ gyönyörű, a hangok már nem annyira. Javert kövér, és nem jóképű, innentől megcsappant a jóindulatom a filmet illetőleg (mindig a főgonoszba vagyok szerelmes). Anne Hathaway-t szeretem, de őszintén nem értem, erre miért kapott Oscart. Thenardier-éket imádtam, Amanda Seyfieldnek meg ufófeje van.
Azt hiszem, ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése