Legyőzöm a világot

Jelenlegi egyetlen motivációm a tanulásra:
Már megszoktam az ösztöndíjat, és a következő félévben is sok színházjegyet szeretnék venni belőle.
(el akartam vinni Medvegyet is A Lepkegyűjtőre, de már nem volt rá páros jegy (?!?!?!?!?!), viszont már annyira belehergeltem magam, hogy nem bírok várni és megnézem egy hónap múlva egyedül. és tudom, nem vagyok normális.)

Nem töltöttem fel Anyák napján anyukámmal közös képet facebookra, és nem is írtam ki, hogy szeretem vagy hogy ő a legjobb anyuka a világon. Mileszmost.

Állítólag nagyon hasonlítunk, bár itt még nem nagyon látszódik bennem az anyukám, még túl böngyör, szöszi és pufi vagyok.

Most találtam egy blogot, aminek az írója sorozatosan panaszkodik, hogy milyen rossz hogy ő már nagyon gyereket akar, a pasija meg nem, több posztban is emlegeti, ERRE A KOMMENTEK KÖZÖTT FELTŰNIK A PASI. Ez nekem olyan fura, hogy gyorsan be is zártam és pucoltam onnan.
Medvegy olvassa a blogomat, nincs is vele gondom, de eszembe nem jutna a háta mögött, itt panaszkodni rá, ahol tudom, hogy úgyis megtudja.