Ma eszembe jutott, hogy amikor először felütötte a fejét a depresszióm, milyen fontos szerepet kaptak a színházjegyek.
Mert nagyon szerettem színházba menni és mivel akkoriban az jelentette az egyetlen örömforrásomat kis tyúkszaros életemben, rendszeresen kaptam a szüleimtől, biztos időközönként és mindig vagy egy hónappal előre - így volt mire gondolnom, amit várhattam a jövőben és tudhattam, hogy biztosan jó lesz.
És kiraktam jól látható helyre, hogy ha ránézzek, eszembe jusson, hogy azért érdemes még valamiért ezt az egészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése