Az egy dolog, hogy mivel az éjszakai edzésekhez vagyok szokva (csak akkor vagyok hajlandó elindulni, ha teljesen lement a nap és sötét van, vagyis fél9 után), hihetetlen megalázónak éltem meg, hogy mások látják a szenvedésemet - de mivel még a pálya is fel van túrva, néhol a főúton kellett futni, máshol pedig simán bevezettek a hotel parkolójába. Váh.
Mindegy, van egy eredményem, már csak az a cél, hogy nyár végére megállás nélkül menjen ugyanez, és remélhetőleg kicsit gyorsabban (mivel még többször belesétáltam, ez nem számít sikeresnek a 101es listán).
Nem vagyunk már tizenévesek, sem elsőrandisok, ráadásul vizesek vagyunk és vörös a fejem - de nem álltam meg, itt egy smacizós kép.
Jó, jó, már megyünk is szobára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése