Medveggyel alig vannak közös képeink, és ennek számtalan oka van.
1: nincsenek barátaink, akik fotóznának minket (vagyis vannak, de külön, és nem járunk el velük);
2: nem járunk családi összejövetelekre (vagyis de, de ott a túlélésre gyúrunk);
3: ha a szüleimnél vagyunk, előbb halnék bele, mint hogy megkérjem anyukámat, fotózzon már le, ahogy összeölelkezünk
4: ha nyaralunk, nem szeretünk látványosságok előtt pózolni;
5: nem gyakran van kedvünk az állvánnyal és a beállításokkal totojázni;
6: meg úgy egyáltalán, ha együtt vagyunk, ritkán unatkozom annyira, hogy fényképezni szeretnék.
Szóval a facebookos ismerőseimnek soha nem fogom tudni megmutatni, milyen boldogok is vagyunk mi együtt... :(
(jó, ez a vállalható képekre vonatkozik, egy rakat olyan képünk van, ami nekünk vicces, de meg nem mutatnám másnak)
Nekünk is alig van, mondjuk a rokonok és a barátok is készítenének rólunk, ha megkérném őket, de egyikünk sem fotogén annyira, hogy egyáltalán eszünkbe jusson megkérni valakit. Mondjuk ha valahol vagyunk, simán beállítok egy időzítőt, persze ha eszembe jut. Általában nem jut eszembe, miközben épp jól érzem magam vele :)
VálaszTörlésA közös szelfi meg rohadtul nem a mi műfajunk. Pedig ez biztos megoldaná a kérdést :)
TörlésNa nekünk szelfink van pár, de általában olyan helyzetben készültek és olyan képet vágunk rajta, hogy csak nekünk viccesek:D
TörlésIlyen romantikus kéz-a-kézen, smacizós meg összebújós esélytelen, mi ehhez túl szarkasztikusak vagyunk:D