Legyőzöm a világot

Az egyetemen majdnem mindenki vidéki, szóval ha beszélgetünk és teljesen magától értetődően említek valami vidéken nem annyira egyértelmű dolgot (ma pl. az IKEA játszóházat), egyből én vagyok a burzsuj pesti.
Én, aki 16 éves koráig a MÁVra volt utalva és minimum két órát utazott naponta, késő esti programot csak úgy vállalt be, ha valakinél ott tudott aludni utána és minden sulin túli elfoglaltságát a vonatok indulásához igazította.
Szóval rá kellett jönnöm, hogy a "pestiség" is csak viszonyítás kérdése.

A böjtöt meg túléltem.
Tesire végül nem mentem, mivel víz és kávé nélkül délutánra annyira leesett a vérnyomásom, hogy már akkor szédültem, ha ülésből felálltam. Tegnap nem tudom, hogyan képzeltem ezt a tesiórát.

Az ünnepi vacsorára direkt vettem magamnak kényeztető étkeket: purpur kenyér, vaj, light kakaó, halacska (igen, én az a fajta kamuvega vagyok, aki eszik halat). Ommnomm volt, kb. negyed óra alatt betöröltem az egészet, és utána egy órán át hevertem kiterítve az étkezés bőségétől.

Enni jó.
Nagyon jó.