Visszanéztem a ballagós képeimet nemrég, és ennek kapcsán elcsodálkoztam, mennyit változtam azóta.
Szeretem magamat vizsgálni, gyakorlatilag a fejemben élek: ha velem éppen nem is történik semmi, akkor is állandóan méricskélem az érzéseimet és a gondolataimat.
Összességében nem tudom, jobb ember lettem-e, de szeretem azt hinni, hogy alakulok.
(az viszont tény, hogy sokkal, de sokkal trágárabb lettem, és ez mondjuk egyrészt szórakoztató is tud lenni, másrészt... nemár. szóval erre még rá kell gyúrni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése