2015. szeptember 17., csütörtök

Voltunk Medveggyel futni vasárnap. Ő futott előtte félmaratonváltót is (ÉN HŐSÖM), de hogy közös móka is legyen, utána lefutottuk a 3.4 kmes ligetkört együtt.
A végén megörültek nekünk, hogy juhú egy szerelmespár, ugye tudjuk, hogy kötelező a smaci a célban, szóval volt smaci is a célban.
#nagyonromi

Nemrég Elsősegély előadáson a bácsi arról beszélt, a gyerekek hányféleképpen tudják megölni magukat.
Óra végére arra jutottam, hogy a kis Hansi olyan ötéves koráig minimum bukósisakban, de inkább olyan kipárnázott kövérjelmezben fog élni.

Én: ...és akkor előkerült a meggybor...
Anyukám: Ó, azzal nagyon könnyű berúgni!

Igen, mostmár én is tudom.
Vagyis nem, mert nem lettem részeg, de ez nem rajtam múlt, sajnos hamarabb elfogyott. *szomorú szmájli*

Ma meg tankonyha volt, ahol gulyáslevest kellett csinálni. Az enyém egész jó is lett, leszámítva a nem eléggé átfőtt krumplit és répát (a kiválóság útjába álltak az alábbi tényezők: 1: félek a gáztűzhelytől; 2: a többiek már kezdtek tálalni, én meg már egyébként is kezdtem unni a banánt; 3: úgyis kiöntjük a végén a 'csába).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése