Ma megint kiselőadást tartottam, és komolyan a fene se gondolta volna, de FLOW élményem volt közben.
Egy hét alatt ez a második, és már az előzőnél is kaptam dicséreteket tanártól-szaktárstól, de ma L. konkrétan azzal fogadott az asztalomnál, hogy zseniális voltam, és egy előttem ülő, random iskolatárs is megdicsért.
WTF.
Összehasonlítási alapként: két éve az első előadásomnál még remegett a kezem, ezért el kellett dugnom a hátam mögé és az első tíz percben végig olyan hangom volt, mint aki mindjárt elsírja magát.
Fejlődés, bitches.
(Medvegy mondta, hogy gyakoroljam mindezt németül, hogy értelme is legyen a jövőre nézve.
Ok.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése