#napom

Reggel megyek dolgozni. Minden szipi szupi, amíg fel nem érek az emeletünkre, és gyanús a csend.

Minden üres.

Beérek a mi irodánkba, ahol egészen konkrétan nincs senki.

Egyedül vagyok.

Nem tudom, rémlik-e valakinek a Palkó egyedül a világon című mesekönyv, de nekem ma valamiért eszembe jutott.

Óvatosan leülök a gépem elé, bekapcsolom, majd felugrik az outlook emlékeztető, hogy 37 perces késésben vagyok a GIGAMEGASZUPER minden részlegnek szóló meetingről, amire mint utóbb kiderült, még a vidéki kollégák is feljöttek.

Upszika.


(végül potom egy óra magányos szorongás után mindenki előkerült és a főnöknőm csak legyintett, hogy amúgy sem kellett volna mennem, mert a gyakornokokat nem érintő dolgokról volt csak szó, de addigra már elhasználtam a jövő hétnyi idegrendszeremet is)