Nagyon élem most a Mozart! musicalt, és amennyire örültem, hogy megtaláltam youtube-on a Raimundos felvételt, erre kiderült, hogy az egy átdolgozott verzió, de ki dolgoz át egy már tökéletes darabot..? Az volt a kedvencem, és az egyetlen musical, amit újranéztem volna - főleg Bécsben - főleg Thomas Borcherttel... Már csak tini Viki kedvéért.
Fun fact: Thomas Borchert volt az utolsó celeb crush-om, a szó azon értelmében, ahogy az ember tinédzserként ismeretlen emberekért rajongani tud, és az ő portréja volt az MSN beszélgetéseim háttere nagyon sokáig.
Már évek óta együtt voltunk Medveggyel, amikor ezt elmeséltem neki, mire ő: á, szóval ő volt az a faszi a beszélgetéseink háttérképén?
Én azt hittem, azt a hátteret csak magamnak állítom be, és más nem látja.
Burn.
/feltúrtam a régi winchestert érte, mert rémlett, hogy volt róla egy screenshotom, hogy nézett ki, de nem találtam/
/további fél óra intenzív guglizás után megtaláltam, ez volt az/
/senki meg nem mondaná, hogy amúgy tanulnom kéne és csak az időt húzom, ugye?/
Anyukám és a diszkrét felvezetések:
Ó de helyes ez a kisfiú... amúgy nektek mikor lesz?
Apropó, ki mit ad anyukájának idén anyák napjára? Én évekkel ezelőtt bevezettem az élményajándékozást, de értelemszerűen sem a színház, sem a valahová beülés nem játszik jelenleg, a kreativitásom pedig sorvadozik a bezártságtól.
A macskatartás erősen meglazította a tárgyakhoz való kötődésemet: korábban erőteljesen megviselt, ha meg kellett válnom egy szeretett ruhától-használati tárgytól, ehhez képest Medvegy tegnap felrúgta az egyik kedvenc teásbögrémet és letört a füle, és csak megvontam a vállam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése