Totális bukásként fogom fel a tényt, hogy a veszélyeztetett kort erősen közelítő szüleim vásárolnak rám. Mi lassan három hete teljes karanténban vagyunk, hála annak, hogy az élelmiszer is házhoz jön - vagyis hála a szüleimnek, akik kétnaponta felhívnak a boltból, hogy éppen itt vannak, mit hozzanak? Nagyon türelmesnek tartom magam, át is beszéltük ezt a témát egy párszor normálisan ("nyugi már, viselünk maszkot / nincs is tömeg / ezt tényleg el kellett intézni!"), értelmes felnőtt emberekkel a saját biztonságukon veszekedni pedig nem fogok, szóval már dühös sem vagyok, csak csalódott.
Időnként szelektálni szoktam a szentimentális kacataim között, és most jutottam oda, hogy a régi kis írásaimat habozás nélkül dobtam be a szelektív gyűjtőbe.
Vicces, hogy végigírtam egész tinédzser- és fiatal felnőttkoromat, és gyakorlatilag csak a naplóim maradtak meg belőlük - azokat viszont életem végéig őrizni fogom, túlzás nélkül állítom, hogy némelyik nemzeti kincs. Főleg a hormondrámai tinédzserkorból.
Egyszer lehet befotózok vagy begépelek néhány oldalt belőlük.
Tegnap a pszichiáterem (birtokba vehetem azt, akinél már két teljes alkalommal voltam ülésen? bár ha összejön a zsinórban harmadik is, akkor hivatalosan rekordot döntünk) megkérdezte, van-e blogom, én pedig nem tagadtam a tényt, de nem is ajánlottam fel, hogy elküldöm a linket.
Ha mégis megtalálta volna, üdv itt.
Jaj, szülők. Az elején rendszeresen mesélték telefonon, hogy mi folyik a boltban, és érted, onnan tudják, hogy épp ott vannak, megőrülök.
VálaszTörlésAz enyémek az elején egész rendesek voltak, de az utóbbi héten NAPONTA eljárnak valahová, és egyszerűen nem tudom velük megértetni, hogy azért vannak kevesen mindenhol, mert a többi ember szerencsére nem úgy gondolkodik, mint ők, és tartják az önkéntes karantént...
TörlésIdővel nekik is biztos egyre nehezebb a fenekükön ülni. Nem is tudom, mit csinálnék a helyedben, nem tudom elképzelni magam, ahogy fejmosást tartok a szüleimnek.
TörlésOhohh, nekem bizonyisten néha hiányzik, hogy leüljek és egy egész füzetet teleírjak az irományaimmal :D A legrégebbieket leszámítva egész tűrhetőek és szórakoztatóak, így - a naplóimmal együtt - én spec megtartottam őket. De igen, a napló az érték nálam is. Kb. tíz évig írtam, és néha nagyon sajnálom, hogy már abszolút semmi ingerenciám nincsen rá az utóbbi egy-két évben, pedig milyen szép "zárása" lenne a tinikori szenvedéseimnek :D
VálaszTörlésÉnis füzetekbe írtam:D Kockás spirálfüzet volt jó csak, és egy bizonyos típusú olcsó golyóstoll. Ma már bezzeg csak billentyűzettel tudok írni, már úgy kényelmes.
TörlésNaplóírni pedig sosem késő újrakezdeni, én most is írok (D. papírblognak hívja), bár tény, nem napi két oldalt, mint tiniként:D Nem tudom, hogy voltál vele, de oldalakat meg tudtam tölteni a SEMMIVEL.
Én kockásba nem szerettem írni, csak vonalasba, de igen, csak és kizárólag spirálfüzetbe!!!egyre többször jut eszembe, hogy a legutolsó egy-két sztorit folytatni / újraírni kéne mert full jó alapötletek (újat már azt hiszem nem tudnék kitalálni:D) és annyira jó érzés volt írni, csak hát, ez olyan, hogy van van ihlet, vagy NAGYON NEM :D
TörlésÖtödikben kezdtem el naplót írni, akkor tényleg kb. a semmiről írtam :D ez hetedikig bőven folytatódott, 8.-9. környékén viszont már inkább olyan dolgokat írtam le, amik érzelmileg is megérintettek, így azok már legalább kicsit érdekesebbek :D de sose mutatnám meg másnak, néha még magamnak se xDD.
Az nekem bevált, hogy sose írok minden nap, csak ha tényleg történt valami említésre méltó. Ez régen még a heti 3x-4x alkalmakat jelentette, most már szerintem max havi párszor írnék bele valamit. Pedig amúgy a napi írásnak is megvan a bája, mert az tényleg visszaadja az akkori életemet. Más kérdés, azt úgy akarnám-e igazán :D
Főleg a fontos események miatt tényleg jó lenne újrakezdeni / bepótolni az elmúlt időszakot. Ezeket leírtam blogba / titkosblogba (naplóként szolgáló blog, mert gépelni milliószor gyorsabb mint kézzel írni), szóval úgy ahogy azért megvan, de hát mégsem az IGAZI.