Vicces viszont, hogy a barátjával nem adtunk egymásnak puszit, aztán az ő helyén aludtam, ennyit az elővigyázatosságról.
Aztán nemrég hazajöttem és kivonultam tanulni az udvarra, de lám, mennyire tanulok.
Valamiért nagyon rámtelepedett most a szomorúság, nézem a nádkerítést előttem és el tudnám sírni magam, pedig nincs semmi új vagy olyasmi, amire lenne hatásom vagy amúgy meg nem tudnék vele megbirkózni. Csak kicsit fárasztó konstans könnyben úszó szemekkel létezni - vagy mi a neve annak az állapotnak, amikor érzed, hogy egy rossz gondolat és egy pislogás választ el a sírástól.
(nem, nem fog megjönni még pár hétig, de amúgy ahhoz hasonló érzés - kicsit ijesztő, mert amúgy akkor sem vagyok sírós)
Jó dolgok:
- BFF úgy, ahogy van.
- a koszos és napfénymeleg macskáim, ahogy odacöcögnek hozzám egy kis simiért, majd mennek vissza a napfénybe gyíkokat öldökölni.
- megérkezett egy újabb adag fonalrendelésem!
most sajnos csak ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése