Csak hát azzal nem számoltam, mennyi de mennyi albérlettől esünk el rögtön az elején, vagy egy telefon-email után, mert a landlord nem fogad állatot. Egy volt, ami visszajelzett és pet-friendly volt, olyan is volt - és még ez sem jött össze.
(egy hűtő hevert a kertben, de a konyhában nem volt berendezés)
A mostani lakásunk volt gyakorlatilag a legelső, amit még otthon nézelődve megtaláltunk, csak úgy voltunk vele, hogy megtartjuk B tervnek, amikor már kétségbeesettebbek vagyunk: ami végül eljött 20+ elutasító válasz után, szóval lebeszéltünk ide egy lakásnézést.
És ugyan a komplexben az összes lakás pet-friendly (havi +20 fontért és kiköltözéskor egy hivatásos, számlával bizonyított takarításért) - ez egy két szobás lakás.
Nincs kert.
Nem tudom, meséltem-e már, de Purr és Pó életük első évében kizárólag benti cicák voltak. Ezt Pó békésen tudomásul vette, Purr viszont minden létező alkalmat megragadott a szökésre: hiába ivartalaníttattam, játszottam vele bent, futtattam fel-le a lépcsőházban, próbáltam feldobni a lakást, Purr újra és újra kislisszolt a lábunk között, kirontott a résnyire hagyott ajtón, párszor az ablakon is kiugrott (elsőről, és alattunk a szomszéd terasztetője volt). Végül nem bírtam tovább idegekkel és mindketten kijárós cicák lettek, de mai napig Purr az, aki néha fél napokra eltűnik portyázni és az összes szomszéd ismeri látásból.
Mindezekhez tartozik az is, hogy mióta felnőttek, nem jönnek ki túlságosan jól egymással, nem szeretnek együtt lenni, és néha verekednek is.
Ja, és Purr az, akinek ha nem tetszik valami, hangosan óbégatva, jódlizva nyávog.
Mindent összevetve a legértelmesebb döntés Purrt meghagyni az eredeti környezetében, a szüleim szerető gondjaira bízva*, és csak Pót utaztatni át fél Európán és szoktatni vissza a benti cica létre.
 |
| a család legfotogénebb tagja és az ő offenzíven gyönyörű útlevélfotója |
Nagyon nem volt ez nekem könnyű, elvégre mindkét macska az enyém: imádom őket és szeretném őket magam mellett tudni, elvégre én vállaltam értük a felelősséget - nehezemre esett elfogadni, hogy ez most azzal jár, hogy azt teszem, ami nekik a legjobb.
(nagyon köszönöm a tippeket a legutóbbi macskás-sírós posztom alatt, végül találtunk ezzel foglalkozó vállalkozást és sikerült leszervezni a szállítást - ha minden jól megy, a szülinapomra már itt lesz a kis szőr velünk)
*Nem túlzás, a költözés korai tervezésekor anyukám többször megemlítette, hogy nem kötelező ám vinni a macskákat is, igazán maradhatnak, apukám pedig annyira imádja Purrt, hogy a határozott válaszom után is próbált alkudozni, hogy legalább Purrt..?
Szóval ennek a sztorinak két nyertese mégis van, apukám és Purr.
Meg tudlak érteni teljesen. Mikor a harmadik macskát találtam és befogadtam, lehetett rajta érezni, hogy túl sok energiája van, nem fog még a lekerített kertben ellenni. A nénihez, aki került nagyon szereti, bár volt pár rázós hónapjuk, mert undok volt, de mióta kijárhat, sokkal kiegyensúlyozottabb.
VálaszTörlésLulu is néha ül az ajtóba, látszik rajta, hogy menne, de őt kiszolgálja a kifutó, ott el tud bogarászni. Az elmúlt hetekben kivittük őket pórázon, Szamócát úgy kellett húzni a földön, de Lu se volt elragadtatva az elején, végül jobban élvezte. Könnyebb lesz így Nektek és Purr is elégedetten szöszmötölhet a kertben otthon. :)
Vegán csoportokban szokott felmerülni, hogy állatkínzás macskát kijárósan tartani, és én erre mindig magamban Purrt hoztam fel példának - a macskák szerintem eleve a háziállat-vadállat skálán inkább utóbbi felé tendálnak, szerencsénk van, ha sikerül őket rávenni, hogy együttműködjenek velünk és a kedvünkért tolerálják a lakásbörtönt:D
Törlésuhh... erre nem is mondok semmit. Szerintem teljesen macskafüggő: Szamóca egyáltalán nem szokott kimenni magától a kifutóba, Lulu meg szereti kint tölteni a napot, vadászgat stb. Én szeretem őket bent tudni, nem lakunk forgalmas helyen, de ha vágynának ki, vagy erőszakosak és energikusak lennének bent, akkor én is meggondolnám a dolgot. Szerencsére nálunk ez a kis fedett hely teljes megfelel nekik.
TörlésElfelejtettem mondani, hogy ez az útlevélkép nagyon komoly lett :D
Kicsit irigykedem, hogy nálatok ilyen rendben ment ez, nálunk tényleg idegbeteg volt már mindenki, vagyis a macska is meg én is:D De tényleg ez az optimális nekik, tudom, mennyi veszély leselkedik rájuk kint, meg hogy mennyivel tovább élnek átlagban a benti cicák... csak hát nem érek vele sokat, ha bezárva olyan idegesítő, hogy én akarom megfojtani.
TörlésUgye?:D Imádom, komolyan az övé a legjobb útlevélkép az egész családban:D