Boom boom boom, That's how it goes

Elszoktam tőle, hogy ennyire nem történik velem semmi, és erősen dolgoznom kell rajta, hogy ellenálljak a kísértésnek, lefeküdjek a földre és hagyjam elfolyni a napjaimat szürke egyformaságban. 

Mivel amúgy sem állok éppen a helyzet magaslatán, egy egészen kicsit nehezített a terep - másrészről viszont huszonnyolc introvertált év előnyével indulok ebben az egész karanténdologban, szóval ki itt az igazi nyertes..? 

Mondjuk kit akarok átverni, nincs itt nyertes, és énis csak a túlélésre játszom.

Napi sikerélmény: sütöttem ciabattát! Csupán úgy a fél napom van benne (oké, nem 12 óra folyamatos meló, de ezalatt x időnként foglalkozni kellett vele), és a ragacsos tésztával összetrutymákoltam a fél konyhát, de megérte, olyan elképesztően finom lett. Ezt a receptet használtam, jelentem, hülyebiztos, ha még nekem is sikerült vele boldogulni.

Tegnap BFF szabadnapos volt, vagyis hat órás maratoni skype-ot tartottunk. Azóta is meleg a szívem környéke, mert mindig, minden kapcsolatomat folyamatosan megkérdőjelezem, hogy biztos csak én erőszakolom magam a másikra - de vele sosem kérdés, hogy mindketten akarjuk a másikat az életünkbe. Nem tudok elég hálás lenni érte és imádom, hogy van közös bálnánk.