Legyőzöm a világot

A héten először éreztem tavaszillatot, amikor elmentünk sétálni, és a szél is melegen fúj már. Viharosan és nagyon, de legalább nem jeges, mint eddig.

Nem gyakran nézek magyar youtubereket (nem akarom félrevezetni a youtube algoritmust, hogy ilyeneket ajánljon - általában egész jól eltalálja az ízlésemet), de amikor igen, akkor minimum másfeles legjátszási sebességgel, mert miért beszél mindenki ilyen elképesztően nagyon lassan? Anyukám az ilyenre mondta, hogy megalszik a tej a szájában, amit utáltam, mert vizuálisan elképzelve undorító, de azóta is ez jut eszembe a laaaaaaaassan tűűűűűűnőőődve beszélő emberekről.
Ah de hiányzik Szirmai Gergely.

Tegnap úgy ítéltem meg, hogy ideje szintet lépnem a felnőttségben meg az életem összekapásában, és erre mi lenne jobb, mint egy normális arcápolási rutin kialakítása - szóval leadtam egy rendelést egy vagon krémre. Mondjuk a végösszeg attól szállt el igazán, amikor feladtam az elveimet és hozzádobtam egy Vichy gyógysampont is, az optimista reménytől fűtve hogy egyszer csak emberek közé mehetek majd még ebben az életben.

Ja és a honvágy a legváratlanabb helyekről veti rám magát.