Back to normal

Manapság maszkban edzem, mivel a konditermünkben bevezették, hogy csak konkrét testmozgás közben nem kell viselni, máskor viszont igen, és nincs kedvem fel-le húzni az arcomról. Egyáltalán nem kényelmetlen, és ezt csak azért említem meg, mert a múltkor nem álltam meg és válaszoltam facebookon egy nőnek, aki szerint MINDENKI HALLGAT A MASZKBAN EDZÉS KÁROS HATÁSAIRÓL, hogy az egyetlen káros hatás az volt, hogy senki sem látta az eltorzult fejem.

Erről jutott eszembe, hogy milyen furcsa lesz majd visszatérni a normálishoz - hiányozni fog majd a maszkviselés? Csomószor hordom ott is, ahol nem kötelező, mert kezdem megszokni, hogy a fejem fele konstans nem látszódik. Tuti ugyanúgy pofákat fogok majd vágni meg ásítozom majd maszk nélkül is.

Elvittük a biciklijeinket szervízbe, most egy másik, a lakástól két sarokra lévőre mentünk. A szerelő srác kevésbé volt cuki, mint a másik helyen, és úgy néz ki, mint Jay a Jay és néma Bob formációból, de engem megnyert, amikor elismerően hümmögve hajolt le a biciklimhez és megdicsérte, milyen szép darab. Thanks, i know. Aztán most retteghetek megint, mikor fog csörögni a telefon a hogyan továbbról. Biztos sosem mondtam még, hogy minden egyes angol nyelvű telefonhívás éveket vesz le az életemből.

Zongora update: a múlt hét eléggé kuka volt gyakorlás szempontjából, viszont végre kipróbáltam a note training appot, amit még korábban letöltöttem, és most ismét fellángolt bennem a lelkesedés. És még így is folyamatosan magamra kell szólni, hogy ne legyek folyamatosan csalódott és lehúzzam az elvárásaimat emberi szintre.