Tegnap lecseréltem a téli paplant a vékonyabb nyárira, és a fene sem gondolta volna, hogy ilyen törékeny a kapcsolatunk: a téli KING size, a nyári meg sima DOUBLE, és pont az az egy méret különbség torkollt éjjel majdnem válásig fajuló takarórángatásba. Mintha két fitness labdát próbálnék letakarni egy jógamatraccal, őszintén nem értem, hogyan fértünk el valaha is kényelmesen sima dupla takaró alatt. Szóval ma fél napig rohangásztam extranagy nyári paplan után, de megvan, szóval ez a válság elhárítva.
Meg vettem cserepet is az egyik növénykémnek, amit a beköltözéshez való bevásárláskor ragadtam magamhoz az IKEÁban sétálva (ez se tegnap volt, atyaég): már kinőtte az eredeti bödönét, olyan kis mókásan nézett ki, nagyon sokat nőtt és egy csomó ága van már, de még mindig egy tejfölöspohár méretű cserépkében lakott. Délután át is ültettem, azóta időnként várakozón ránézek, mintha azt várnám, hogy kinyújtózkodott-e.
Full más: házasságkötéskor nem vettem fel Medvegy nevét, és mondanám, hogy vad feminista okok álltak mögötte, de a döntő mégis a bürokratikus ügyintézésektől való már-már fóbiaszintű undorom volt.
(meséltem már, hogy egyszer egy évig nem volt személyim, vagy hogy a lejárt utáni új jogosítványomat is csak akkor intéztem el, amikor anyukám megunta és erőszakkal bevitt az okmányirodába..?)
Nem is bántam meg a dolgot azóta, szeretem a nevem - de angol nyelvterületen használva mégis kicsit átértékelem a döntést, mivel Medvegy nevét mindenhol elsőre megértik, az enyémet hallva meg mindig elnyúlik szegény illető arca, akinek le kéne írnia, én meg neki is állhatok betűzni.
Jófej volt a szüleimtől, kaptam egy szép, nemzetközileg elismert keresztnevet, ha már a vezetéknevemmel lábon lövöm magam minden bemutatkozáskor.
(annyira nem bonyolult, csak van benne "sz", hülyén hangzik és semmilyen más angol kifejezéshez nem hasonlít)
Megint más: Milonkánál láttam a múltkor, hogy felemás vidámszínű körmei vannak és annyira megtetszett, hogy a jobb kezem most türkiz, a bal meg pink, és tényleg vidám leszek tőlük, valahányszor lenézek a kezeimre.Ugyanitt kezdek adaptálódni az angol divathoz, vagyis tökéletesen hidegen hagy a divat és csak hordom, ami tetszik.
bürokratikus ügyintézésektől való már-már fóbiaszintű undorom volt. ---> oh yessss, én sose gondoltam volna, hogy ez ENNYI bonyodalommal jár. Mondom úgy, hogy az anyakönyvvezető ultracuki, és neki köszönhetően időpont nélkül bemehettem eddig ügyintézni, de akkor is. A régi adókártyámat még vissza kell küldeni a NAVnak, amire lusta vagyok (vajon megbüntetnek érte majd, kúszik be néha így ez a felirat a szemeim elé), meg a sima kártyácskákon kívül még ANNYI helyen kell megváltoztatnom a nevem, hogy jaj.
VálaszTörlésAbba bele se gondoltam, hogy külföldön hogy is kéne majd bemutatkozni az új névvel :D nice.
Szóval, igen, BONYOLULT. (Nyilván én se bántam meg egy percig, az ember mindig okkal veszi fel v nem veszi fel a férje nevét, de OH JESUS).
Abszolút értem a névváltoztatás jelentőségét meg szimbolikáját, csak engem annyira nem szólít meg, hogy amikor olvastam nálad, akkor is csak a megkönnyebbülést éreztem, hogy huh:'D Pedig előre nem is tudtam, hogy ilyen lesz, a saját esküvőnk után mesélték ismerősök, mennyit rohangáltak a papírjaik-kártyáik után, szóval még csak ez sem befolyásolt a döntésben.
TörlésDe a lényeg, túlvagy rajta, ezeket a köröket egyszer kell lefutni és kész:D
(külföldi bemutatkozásnál amúgy anyukámnál úgy oldottuk meg, hogy a -né megmagyarázás helyett Mrs.-esítettük, így sokkal érthetőbb mindenkinek:D mondjuk hivatalos ügyintézésnél nem tudom, hogy kéne, de ez legyen az akkori helyzet rejtélye:D)
MM - nekem valamiért két adókártyám volt, ugyanarra a névre. Már nem emlékszem, hogy elhagytam, vagy tévedésből ők küldték ki kétszer. Amikor férjhez mentem, leadtam az egyiket. Aztán amikor elváltam, már nem is emlékszem mit csináltam a "férjezettel", de nem rémlik, hogy leadtam volna nekik; de szerencsére volt egy a régi nevemre. :) És még nem dörömbölt a NAV az ajtón, hogy adjam vissza a kis tulajdonukat. :D
VálaszTörlésA TB kártyám a mai napig a férjezett nevemre szól, pedig már vagy tizenéve elváltunk. Egyszerűen nem vesz rá a lélek, hogy elküldjem nekik, és kicseréljék. Szent meggyőződésem, hogy tuti akkor érne súlyos baleset, amíg ezek ügyintéznek, és akkor mi lesz velem?? :D Néha okoz egy kis fennakadást, hogy akkor milyen néven is hívjanak, keressenek a rendszerben, de eddig még mindig elláttak. :)
Király, köszi, ez megnyugtatott :D :)
TörlésNekem sajnos egyáltalán nem vettek nemzetközi szempontokat figyelembe a szüleim a névválasztásnál, így akár élőszóban, akár e-mailben kínos szituációkat tud szülni a bemutatkozás. De szerencsére csak nekem, bárki más szemrebbenés nélkül hív engem Konappynak annak ellenére, hogy előtte fél évig minden emailben háromszor olvasta a nevem.
VálaszTörlésBocsi a Konappyn felröhögtem:DD
TörlésÚgy tűnik amúgy ez tényleg csak nekünk fontos, utólag felidézem a nemzetközi emailezéseket, mennyit lamentáltam amikor pl ázsiai hangzású név volt az aláírásban, hogy ó mamám, most akkor melyik a vezetéknév a kettőből, és imádkoztam, hogy ne fajuljon telefonbeszélgetésig a dolog, ahol ki is kéne ejtenem.