DUPLAKENTDUPLAKUPÉ

Reggel hatra mentem dolgozni, ugyan eléggé haldokoltam, de ezt simán indokolja az elméletileg öt óra, gyakorlatilag kevesebb alvás: éjjel eléggé sajgott a vállam és minden forgolódáskor felébredtem a fájdalomra, de a nap folyamán a nyűgősség és a vállfájás is elmúlt.
Azóta semmi panaszom nincs, kicsit fáradt vagyok, de ismétlem, kevés alvás.

Az egyik papírírószerben találtam annyira iszonyatosan gagyi Harry Potteres franciakartyát, hogy meg kellett vennem, és azóta esténként römizünk Medveggyel. 

Megkérdeztem Angol Barátainkat, milyen játékokat ismernek még franciakártyára, mire M. szóba hozta a Kentkupét, és atyaég, elöntöttek az emlékek, annyit játszottunk annó a suli folyosóján... Ugyanis olyan öreg vagyok, hogy mi az iskolában, szünetekben nem a telefonunkat nyomkodtuk, hanem más faszságokat kellett kitalálnunk - aminek az lett a vége, hogy nagyon durván ráfüggtünk a különböző kártyajátékokra (sokszor ha félbe kellett hagyni holmi tanóra miatt a meccset, gyakorlatilag vesztegzár alá raktuk a folyosót, nehogy bárki is hozzáérjen az asztalon hagyott lapokhoz, vagy egyszer a kártyáért felelős osztálytárs lebetegedett és nem hozta a kártyát, mi a következő unalmas órán gyártottunk gyorsan sajátot kitépett füzetlapokra). 

A nagy kedvenc a politikailag nem túl korrekt nevű Ki a román? volt, aminek most meg kell kérdeznem a szabályait majd, mert teljesen elfelejtettem.

Amúgy életünk tragédiája, hogy Medvegy szereti a bonyolult, két asztalt igénylő társasjátékokat, amit hatan kell játszani, én meg az olyan basic játékokat szeretem, mint a sakk meg scrabble, és a kettőnk ízlése között nemnagyon van átfedés.
Meg barátaink sincsenek, akikkel lehet többszemélyes játékot játszani, szóval ja, szegény mi.