Ma békésen chillezek a szünetemen, hallgatom a depresszív új Rammstein számokat, amikor a főnök megkocogtatja a vállam, hogy Viki do you have a minute?
Itt megint azt hittem, hogy ki leszek rúgva, de nem, sokkal rosszabb, felkért, hogy legyek műszakvezető.
Kértem egy kis gondolkodási időt, de igazából egyre kevésbé tudom, mit kéne tenni.
PRO:
+ jól mutatna az önéletrajzomban később, meg amúgy is, jó tapasztalat,
+ ki tudja, meddig maradok még (cries),
+ nagyon kínos lenne visszautasítani,
+ talán élvezném?
KONTRA:
- tetves +40p extra órabérben,
- valamivel több felelősség, ami félek, megölné a fun-t a melóban,
- nem tervezek sokáig maradni,
- bekerülnék a management groupchatbe, aminek a gondolatától is kiráz a hideg.
ÉS AMIT MINDKÉT OLDALRA BE TUDNÉK ÍRNI:
megbánnám később?
Igazán őszintén szólva már éreztem ezt közeledni, szóval mindig próbáltam pont annyira jól végezni a munkámat, hogy én elégedett legyek vele, de ne tűnjek túlságosan talpraesettnek. Ezzel együtt pár hónapja már puhatolózott nálam több munkatárs is a témában, de mindig hangosan röhögtem válasz helyett, ami reménykedtem, hogy eltereli rólam a figyelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése