még mindig tanulás helyett

A hétvégén valamiért (?????) jó ötletnek tűnt befesteni a hajam sötétkékre.
Fekete lett.
Egy napig bírtam elviselni magamon, mire zokogva elrohantam a drogériába a festékleszedő csodacuccért, aminek a nevét és márkáját még imába fogom foglalni párszor, mert istenem, bárcsak több elcseszett döntésemet tudnám ilyen gyorsan és nyom nélkül visszacsinálni.
És mindössze 9 fontért.

A héten az egyik munkatársam, akivel amúgy nem dolgozunk együtt sokat, és abban a nem sokban is azt hittem, hogy idegesítem, mert elég csendes, és aki nem pofázik velem állandóan, az nyilván utál - na de elkalandoztam, szóval egy nyugodtabb percünkben megkérdezte, hogy amúgy nézek munkákat? Mármint máshová. És mikor szórakozottan visszakérdeztem, hogy miért, ennyire meg akar tőlem szabadulni, mondta, hogy talán a dietetikus diplomámmal túl jó vagyok ide.
Egy kicsit meghatódtam.
Mostmár kurvára ciki lenne megbukni pénteken.

De nem panaszkodom, ma láttam egy szfinx cicát a drive thru-n, színes pulcsi volt rajta és kapott egy kis kupak tejszínhabot, és istenem, a látvány vagy öt percre kigyógyított a borderline személyiségzavaromból.

Ja és üzenem a 13 éves, In the shadows-t hallgató, "nahát a rock is zene" sieglinde-nek, hogy ne aggódjon, majdnem 30 évesen is gyakorlatilag ugyanazt a számot fogja hallgatni, csak más lesz a címe és kicsit át lesz hangszerelve - nem értek a zenéhez továbbra sem, de még laikusként is lejön a döbbenetes hasonlóság a két szám között.