Legyőzöm a világot

Miután (továbbra is, de gondolom nem lep már meg senkit: tanulás helyett) csináltam és beállítottam az új, kicsit sem egomán fejlécemet, amin konkrétan kint van a fejem meg a nevem, elgondolkodtam, hogy privátra teszem a blogomat, de arra jutottam, hogy sok értelme nincs: Angliában élek és magyarul írok, igazán szaftos dolgokat nem rakok ki, amiket szégyellnem kéne, meg hát aki nagyon akart, nyilván megtalált eddig is, elég minimális erőfeszítéseket tettem az anonimitásom megőrzése érdekében.
Bár kicsit kényelmetlenül érezném magam, ha egy ismerősöm elküldené, hogy lol te komolyan tíz éve posztolod a faszságaidat az internetre - de igazából az összes barátom normie, és hát igaz a mondás, hogy ha nem találod az baráti társaságodban az internetes creep stalkert, akkor te vagy az.
Ja hogy ilyen mondás nincsen, ok.

Ez a szám olyan szinten be van csípődve, hogy egyszeres ismétlésre állítottam spotify-on és most is ezt hallgatom egy végtelenített loopban, nagyon tetszik, pedig a rajzfilm maga nem is hagyott olyan mély nyomot bennem.

Elnyekeregtem a tanulási képtelenségemet Messzelakó Barátomnak, aki konkrétan kiröhögött, hogy ne szórakozzak már.
Tényleg nagyon kínos lesz holnap 4.3-as pontszámot kapni, márpedig eléggé abba az irányba haladok.