Nyilván a vizsgámra is azért nem volt sürgős a készülés, mert kényelmes itt most nekem, a munka egyszerű, a munkatársaim szeretnek és én is szeretem őket, összességében és általánosságban jól érzem magam. De közben meg nem maradhatok itt, mert nem vagyok elégedett, hiányzik a kihívás, a szakmám, amit el sem tudtam igazán kezdeni, de szerettem és elvileg jó is voltam benne.
Faszom.
Most kicsit feltűnt ez a mintázat az életemben és arcon rúgott a valóság, hogy mekkora egy gyáva féreg vagyok, amiért szándékosan szabotálom magam, valahányszor "szintlépés" jönne (lásd komplett egyetemi pályafutásom, lol).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése