-

Nagytakarítok a tankönyveim között (kéjes örömmel viszem majd a történelemkönyveimet az antikváriumba), és átlapoztam a régi füzeteim között. Ebből rá kellett jönnöm, hogy már kiskoromban is elképesztően jófej voltam.
Ennek bizonyítékára íme néhány aranyköpés a három évvel ezelőtti negyedévi értékelésemből:
"Történelem: tanul, többnyire figyel is, képességei jók.
Angol: Rendkívül gazdag a szókincse és jó a beszédkészsége, amit órán többnyire a padszomszédaival kamatoztat. Amikor aktivizálja magát az órai munkában, megmutatkozik jó nyelvi adottsága. Erőteljes véleménye van a világról, ezt néha építően fogalmazza meg egy-egy beszélgetésben, máskor viszont nem hajlandó egy-egy írásos feladat követelményeinek alávetni magát.
Ének-zene: Kiváló képességei megmutatkoznak nagyszerű eredményeiben, kár, hogy nem kamatoztatja még jobban nagyszerű adottságait."

(ha eddig nem mondtam volna, én az a típus vagyok, aki csak akkor énekel a gyerekének, ha rossz volt)