Hazaértünk.
Úgy tűnik, már öreg vagyok, ugyanis jó volt visszajönni. Örömmel vetettem be magam a saját lakásomba, sütöttem egy kenyeret ismerős környezetben, megpakolva minden földi jóval, kidobáltam a hűtőben felejtett és időközben megromlott kajákat, de legelőször keblemre öleltem először sértetten távolságtartó, később némi whiskasszal kiengesztelt és most eszeveszetten ragaszkodó macskámat. Megígértem neki, hogy ilyet soha többet nem csinálok vele, és hogy nyomatékosítsam benne, a következő pár napban is kap valami mennyei cicakaját.
Holnap meg megint egyetemista leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése