Kaptam a főnökömtől egy kaktuszt.
Ő meg tőlem a múlt héten levendulát.
Őszintén szólva, amennyire vártam néha a végét, mostmár nincs sok kedvem itthagyni ezt az egészet. Szeretem a főnökeimet, szeretem a visszajáró ismerősöket, még a betévedő hülyéket is szeretem. Szeretem a munkaköröm (ami jelenleg ugyan tisztázatlan, de tény, hogy még mindig nem szakadok bele), szeretek növényekkel dílerkedni, szeretek munkatársakkal munkatársakról pletykálni, és szeretem, hogy manapság szeretnek és fontos vagyok.
Egyébként szomorú, hogy mostanában döbbenek rá, mennyire nem tett jót nekem az ELTE és az utána következő időszak, mert ez természetes, ennek nem kéne ennyire örülni.
én már nem is tudok mire gondolni, hogy mit csinált vajon veled az ELTE
VálaszTörlés*doboz zsepit húz az ölébe* csupa-csupa szörnyűséget...
Törlésamúgy azért sokan túlélik, csak az én törékeny kis lelkemnek és érzékeny önbecsülésemnek nem tett jót ez a kitérő, ahol túl sokat vártam, aztán lóf-szt nem kaptam vissza.
kicsit eltúlzom, de ettől még az én érzéseim, és tényleg nagyon fájt.
bízok benne, hogy sokkal jobb lesz szeptembertől :)
Törlésköszönöm:) énis erősen remélem, nincs már kedvem több ekkora kudarchoz:D
Törlés