Legyőzöm a világot

A korábbi vizsgázók mind 80 és a halál közötti, aktányi kórelőzménnyel rendelkező, polymorbid és hét diéta összefésülését igénylő betegekről számoltak be, szóval a legrosszabbra készültem.

Még csak azt sem mondhatom, hogy szerencsésen húztam, mert az első kör utolsó felelője voltam és összesen három boríték volt. Mivel én húztam utoljára, vittem a maradékot - ami egy fekély talaján kialakult rák volt. Amikor bejött az orvos, jófej volt (akkor még), privátban odahajolt, van-e kérdés, és én gyorsan rákérdeztem, miért nem látok onkológiai terápiát a végén, amihez alkalmazkodnom kell a diétával.

Ja, hát kezelés már nincs, csak fájdalmat csillapítunk. 

A beteg egy évvel volt idősebb nálam, kicsit megült a hangulatom.

Aztán a referáláskor elnök és az orvos is szétszedtek, konkrétan kielemeztük a CT és ultrahang eredményeit, melyikből mire következtetek és mit ajánlok rá, néha a maszkom úgy horpadt és dagadt a hiperventillációtól, hogy öröm volt nézni. A második tételemnek viszont örültem nagyon, ismeretterjesztő újságcikk: úgy éreztem, beleadtam a kreativitásomat is a tanultak mellé, szinte elégedett voltam - erre a doki itt is elkezdett kérdezgetni, valahogy kilyukadtunk az ázsiai országokhoz meg a Helicobacter pylorihoz, mi ez meg hogy a prevencióját hogyan szőném bele egy cikkbe, mielőtt végre megköszönték és elengedtek.

Az otthoniaknak tartózkodóan csak annyit írtam, hogy majd az eredmény függvényében nyilatkozom: nagyon nem éreztem az érdemjegyet, és ugyan volt egy sejtésem, hogy meglett, mind találkoztunk már vele, amikor jó megérzések előztek meg egy bukást. 

Hogy eltereljük a figyelmünket, P.-vel elmentünk kávézni, kiültünk a napra, majdnem meggyulladtunk az ünnepi ruhánkban és ott beszélgetve kezdett elönteni a megkönnyebbülés, hogy akármi is lesz, ma valami nagy és emlékezetes történt.

Pont akkor értünk vissza, amikor kijött az utolsó felelő is, innentől csak vártunk. 

Minden túlzás nélkül mondom, hogy egy pillanatra leállt a szívem, amikor nyílt az ajtó és kihajolt a jegyző, hogy "Viki, ide tudnál jönni kicsit?" - majd elkérte a gyakorlati naplómat, amit elfelejtettem leadni.

Végül behívtak mindenkit, és rögtön gratuláltak mindannyiunknak - itt a terem érezhetően fellélegzett, majd egyenként végigmentünk a jegyeken. Az előttem felelő lány, akit magamnál összeszedettebbnek éreztem, hármast kapott, és magamban már konstatáltam, hogy végülis a kettes is tökéletesen megfelel. Én jöttem, és a vizsgaelnök, aki a feleléskor szétszedett, most a maszk fölött mosolygó tekintettel közölte, hogy a gyakorlati vizsgám ötös, és a jeles szóbelimmel és írásbelimmel és a jó szakdolgozatommal együtt a záróvizsgám eredménye 4.75, vagyis jeles.

Én voltam az egyetlen, aki kint a folyosón ugrált az örömtől. Mert amennyire elbasztam az elejét, nem számít már, mert szépítettem és megcsináltam.