Legyőzöm a világot

Ma megvolt a tablófotózás, amennyire nem volt kedvem, elmentem, hogy ha már diplomaosztón nem leszek ott, a szüleimnek legyen már rólam taláros-furasapkás fotó. Több ponton is megbántam az egészet: befelé menet a kánikulában, az egy órás várakozás alatt, pózolás közben (ami nekem nem megy, az esküvői képeimen is bénán nézek ki), a bénán pózolós fotókat nézve a gépen, meg amikor a végén kijött a számla.
Utálom, amikor fotóznak: nagyjából tisztában vagyok vele, hogy általában nem kellemetlen rám nézni, de ezt a fotók ritkán tükrözik, ami azért nem esik jól.
De utána vettem magamnak egy Anjuna fagyit, ha már ekkora hős voltam.

BFF support

Nagyon furák amúgy ezek a napok, nem nagyon tudok magammal mit kezdeni. Mármint tanulni nem kell, pakolni viszont kéne: előbbi gyanús, utóbbihoz meg még nincs kedvem.

Napi felnőtt: a költözésben a legjobban azt várom, hogy felszerelhetem majd a konyhámat.