"Szeretem", vagyis tudtam a létezésükről és 16 évesen volt egy nyár, amikor feltöltöttem pár albumukat az mp3amra (igen, ilyen öreg vagyok), ezért egy csomó számuk összefonódott a cseh autópályával, amit bambultam a kocsiból zenehallgatás közben, de úgy ennyi.
Végig azt reméltem, hogy Medvegy lemondja: kettőnk közül egyikünk szereti csak a három fellépőből egyiket, ezért az egy zenekarért elbasszuk az egész esténket, amikor nem is szeretjük a tömeget meg a hangos zenét - és mindezt egy csomó pénzért? Ráadásul úgy alakult, hogy nekem a koncert napján reggel volt a Gyakorlati dietetika szigorlatom, amire a belemet is kitanultam, meg amúgy is teljesen idegállapotban voltam már, semmi kedvem nem volt az egészhez. Még pár órával a koncert előtt is reménykedve kérdeztem, hogy biztos..?
De Medvegy kitartott, és elmentünk.
Szerintem életem egyik örökké emlékezetes pillanata lesz, amikor szólt ez a szám, én pedig ott álltam a színpad mellett, sör- és izzadságszagú tömegben, az aznapi vizsgától meg a két óra alvástól elgyötörten - de a mellkasomban éreztem a basszust, arcomon a pirotechnikát, a szívemet pedig feszítette a boldogság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése