Onnan kezd feltűnni, hogy közeleg a költözés, hogy már minden barátom óvatosan, naptárral a kezében kérdezi a dátumot, én pedig szórakozottan belemegyek mindenbe és úgy teszek, mintha nem lenne nagy dolog.
És csak utólag döbbenek rá, hogy nem sima találkozókat egyeztetünk, hanem már utolsókat, csak még egyeket gyorsan. Amikor pedig már anyukám is közös, négyesben hétvégét szervez, csak még egyszer utoljára, és mostmár kezd kicsit sajogni a mellkasom és talán a szemem is jobban csillog, és nem a lelkesedéstől.
Csak ilyenekre nincs most sem időm, sem lelki kapacitásom, mert 24.én gyakorlati államvizsga, szóval igyekszem elnyomni az egészet.
Mondanám, hogy 25.től sírhatok majd, de akkor is lesz más dolgom, tehát majd a karantén első felét fogom végigbőgni, haha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése