Mi Medveggyel továbbfejlesztettük, hogy majd a gyerekünknek is lesz hasonló, csak "My mom is a psycho, please call my father".
(annó, amikor Purr és Pó hajnalban fejemen pattogó, ordibáló kiscicák voltak, akiket még nem is szerettem, egyszer sírva fakadtam Medvegynek, hogy én ezt nem akarom, kirakom őket egy kartondobozba az utcára. azóta visszatérő közös poénunk, hogy haha majd ha gyerekünk lesz, őt is az első nehézségnél betolom egy random kapualjba és otthagyom, és Medvegynek kell érte menni)
Tegnap először tömegközlekedtem egyedül, M. és én beubereztünk a belvárosba (mert itt még van Uber, just sayin), nézelődtünk kicsit, csak neki utána még volt programja, szóval egyedül mentem haza. Mindenki jobban aggódott értem, hogy fog menni, mint én, de nem volt semmi gond: megismerem már azokat a tájakat, ahol korábban jártam és nagyjából irányba tudom magam állítani, ami olyan jó érzés! Bedugtam a fülem, szólt a zene és nézelődtem az ablakból, jó volt nagyon.
Ja és amikor a buszra átszállva le akartam húzni a kártyámat, nem olvasta be, és a sofőr csak legyintett, hogy hagyjam, így az az utam ingyen volt.
Szóval a tegnapi egy több szempontból jó nap volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése