Az első helyi, akivel angolul beszéltem, egy pharmacist assistant volt: visszatért a kinövés az ujjamra, amiről tavaly azt hittem, lekezeltem, csak aztán az államvizsga alatt nem volt időm magyar bőrgyógyászhoz menni, utána meg kedvem nem volt, most meg itt vagyunk.
Medvegy utólag megdicsért, hogy ügyes voltam, mire lazázva vonogattam a vállam, de azért leizzadtam a kb. tízperces esemény végére.
(eléggé ráparázunk az angol nyelvtudásunkra: az eddigiek alapján ez egy magyar betegség, a helyiek elvileg mind rettentő rendesek, de mi valamiért azonnal tökéletes arisztokratikus elit angolsággal akarunk beszélni, ami - meglepetés, nem megy elsőre. majd belejövünk remélhetőleg, csak hát sokat fogunk szorongani addig.)
Ma vettünk két biciklit is használtan, A. elvitt az átvétel megbeszélt helyre. A Medvegy által kinézett bicikli teljesen rendben volt, az enyémnél viszont akadtak gondok, a két fékből fél fogott rendesen, és mivel nem fértek be a kocsiba, nekünk kellett hazatekerni, szóval a hazaúton a forgalomban rendesen halálfélelmem volt. Ráadásul végig mantrázhattam magamban, hogy balra tarts, balra tarts, és így is háromszor sikerült átirányulni a szembe sávba. Jó kör lesz még ezt is megszokni.
Ne izgulj az angollal! Belejössz hamar meglátod. Mi is úgy kerültünk ki(egy angol házához), hogy angolul tudtunk, de beszélni kb soha nem beszéltük a nyelvet. Gyakorlás kérdése és tényleg még eddig senki nem harapta le a fejünket se angol se spanyol miatt :D Hajrá! A tizedik tíz perc már könnyebb lesz :D
VálaszTörlésKöszönöm, tényleg egyre jobb amúgy, csak az elején könnyen rápörög az ember - meg itt elég régóta vannak az országban a világ minden pontjáról, akiknek nem az angol az anyanyelvük, szóval a helyiek valószínűleg megszokták, hogy mások elég változatos szinteken beszélnek. De eddig ugyan nem sok élményünk volt ezzel kapcsolatban, de mind pozitív:)
Törlés