Karantén 14/9 - not great, not terrible

Lassan, de biztosan telnek a napok, szenvedésem mértéke egy tízes skálán úgy egy zsibbadt 5,2 - a konkrét hisztin már túlvagyok, csak nagyon nagyon mennék már ki. Boltba, az utcára, emberek közé, felfedezni az új kis környezetemet. Meg venni egy biciklit és tekerni, hogy érezzem az arcomon a szelet.

Anyukám veszi át a diplomámat jövőhéten.
És én még azt hittem, Medvegyé volt ünnepélytelen, amikor besétáltunk a TO-ra és a kezébe nyomta a morcos TO-s néni, de haha, ő legalább jelen volt a saját diplomája átvételekor.

Apukám beletartotta Purrt a kamerába tegnap, Medvegy szerint a szomszéd házban is hallottak engem ("hát szia malac, itt a mami! malac! malac! malac, ide nézz rám!" - inaudible sírás). A macska persze le se szart.