Én: Erős, független, 27, sőt, majdnem 28 éves nő vagyok, aki inkább várja, semmint fél a közelgő Új Életet jelentő költözéstől.
Ugyancsak én: A repülés napján körülbelül éjféltől hajnali hatig kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan bőgtem, beleértve az utolsó pakolást, az utat a reptérre, a búcsút és a reptéri várakozás nagy részét, hogy aztán az új életembe kibőgött szemekkel, piros orral és rendkívül labilis mentális állapotban érkezzek.
Ja, és még mindig sírva fakadok a legkisebb provokációra.
Amúgy minden oké, de tényleg - ezt különösen vicces bőgve mondani a szüleimnek a telefonba, akikkel még nem tudok úgy beszélni, hogy ne sírjam el magam, és BFF-fel is a minimálisra szűkítem a kommunikációt, amiért jelenleg szörnyen érzem magam, de szerintem mindenkinek jobb ez most kicsit így.
Kicsit megértem, miért veszik el a telefont a nyári tábor alatt a gyerekektől.
Haho es haho,
VálaszTörlésmint zugolvasod, ugy erzem lemaradtam egy kicsit erröl a költözesröl (ugy latszik most mar at kellene keresztelnem magamat figyelmetlen zugolvasora), csak az utobbi bejegyzesekböl esett le nekem, hogy valahova messzebbröl van szo. Sok eröt az uj kalandhoz, az eleje rögös, de utana belejön az ember. ;) :) Hajra nektek! :)
Egy figyelmetlen zugolvasod
Jaj nem maradtál le semmiről, eddig nem is nagyon írtam róla:D
TörlésAnnyira nem vagyunk messze, és igazából tényleg minden nagyon jó (most nem sírok), de köszönjük nagyon:))
szia, én is zugolvasód vagyok.
VálaszTörlésTI ketten, olyan klassz páros vagytok, minden rendben lesz!
:-)
sok sikert hozzá!
De aranyos vagy, köszönjük!:))
Törlés