Valamelyik nap Medvegy unatkozott munka közben, szóval böngészte a buszjegyeket és mire legközelebb csekkoltam a telefonomat (én is dolgoztam), küldte a screenshotot a buszjegyről Londonba. Talált olyan jegyet, amivel gyakorlatilag csak pár órát töltöttünk a városban, de olyan röhejesen olcsó volt, hogy úgy voltunk vele, yolo miért ne.
Szóval ez volt tegnap.
És megállapítottuk, hogy már kinőttük a nagyvárosokat.
A kötelező látnivalóktól gyakorlatilag menekültünk, olyan nyomasztóan sok volt az ember (november végén, egy világjárvány alatt, hétköznap nap közben - el sem tudom képzelni, mennyien lehetnek "normál" szezonban), amitől a környéknek steril "semmilyen" hangulata van, mint a legtöbb nagyvárosnak. Sétáltunk sokat, furcsa volt a filmekben látott híres látványosságokat való életben látni, és a Sohóba értünk utolsónak, ami végre tetszett volna, de addigra meg már mehettünk is vissza a buszhoz, szóval legközelebb egyből ott fogunk kezdeni.
És hazafelé a tájat nézve végig azon tűnődtem, hogy hogyan voltam képes valaha is fővárosban élni, amikor ez szörnyű, drága és zajos és koszos és tömeg és szörnyű, és azt mondtam már, hogy drága, és miért teszi ezt magával bárki is. Az utcán sétálókat méregettem, hogy mennyire lenne kínos megkérdezni, "neked mennyi az éves nettó fizud és a lakbéred, és amúgy ez neked hol éri meg?", mert atyaég, már el nem tudom képzelni az életemet úgy, hogy ne biciklivel járjak bevásárolni vagy ne legyen bejárható, nem-park természet a közelben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése